Rétvári: Semmilyen más ágazatban nem volt ilyen emelés

A kockás ingezés sokaknak buli, a hatalommal szembeni kuruckodás minden magyar vérében van, ugyanakkor a köznevelés valós megoldásai csak a tárgyalóasztalnál születhetnek meg – mondja dr. Rétvári Bence, az EMMI parlamenti államtitkára a pedagógus demonstrációkra utalva. Ugyanakkor arról is beszél interjúnkban, hogy az ellenzéki politikai pártok miként telepedtek rá a tüntetésekre. De számára is nagy kérdés, hogy miből fakadhat a gyerekek iskola utáni fáradsága.

Nem gondolja, hogy hiába valónak tűnik a kerekasztal, hiszen a tüntető kedv nem lankad?

Akinek az a célja a tüntetéssel, hogy felhívja a kormány figyelmét az oktatással kapcsolatosan valamire, az láthatja, hogy ezt a célt már jó régen elérték. Éppen ezen kérdések miatt indítottuk el a Köznevelési konzultációt, amelynek keretében 198 helyen 2207 állami fenntartású iskola igazgatói és tanárai több mint 4500 javaslatot fogalmaztak meg. Létrehoztuk a Köznevelési Kerekasztalt, aminek a héten volt a második ülése, és a hatból öt munkacsoportban már meg is kezdődött az érdemi szakmai munka. Ez egyben azt is jelenti, hogy abban nincs vita közöttünk, hogy bizonyos területeken változtatásokra van szükség. Közel két éve hívtuk életre a Felsőoktatási Kerekasztalt, ami ugyanebben a formában működött, a kancellárok bevezetésével nagy átalakítást vitt végig, ami eredményre vezetett. A mostani kerekasztal előtt is már megszületett az első két eredmény, mert az adminisztrációs terheket a minősítéssel kapcsolatban egyharmaddal lecsökkentettük és a kincstári kártya is idén megérkezik az igazgatókhoz, amelyekkel a napi tanszerkiadásokat, krétavásárlásokat tudják fedezni.

De valamit csak elszúrhatott a kormány, mert a pedagógusok értelmes emberek és a felsoroltak ellenére csak kockás ingbe öltözött a fél ország, az egyik fővárosi gimnázium igazgatója mellett szimpátiatüntetés volt, 29-én meg – a szülőkkel karöltve – azzal akarnak nyomást gyakorolni, hogy ne menjenek iskolába a gyerekek... Valami nem sikerülhetett, ha ennyire nehéz megérteni a kormány szándékát. Vagy ekkora a távolság? Egyáltalán: szakmai vagy politikai a vita?

Aki a nyers szakmaiságot nézi, az látja, hogy a változtatás biztosra vehető. Az angol fogadóirodákban elég egyértelmű lenne az odds abban az irányba, hogy változtatás lesz a köznevelési rendszerben. Ugyanakkor, ha a vidéki tüntetéssorozatot nézem, akkor mindenhol megtalálhattunk helyi LMP-s, MSZP-s, DK-s vagy valamilyen más ellenzéki politikust. Szinte mindegyik ellenzéki párt megpróbál rátelepedni a pedagógusmozgalomra. A kockás ing felvétele sokaknak tetszik, sokaknak buli. Érthető, hiszen a szabadságharcosok földje vagyunk, mindenki ereiben kuruc vér csörgedezik, azaz a hatalom fricskázására mindig is lesz igény. Ha a nem politikai és buli részét nézem, akkor viszont látszik, hogy milyen határidőkkel milyen irányba fog elmozdulni a kormány és az is, hogy a pedagógusok erre a kormányra számíthatnak, még a baloldal csak utcára tett őket, és a fizetésüket csökkentették

Az apolitikus szülők meg azt mondják, hogy nem érdekli őket a kockás ing, meg a 29-e, ők azt látják, hogy hullafáradtan jön haza a gyerek az iskolából és még otthon is tanulnia kell. Nekik ez az alapvető problémájuk.

Mind a köznevelési konzultációban, meg amúgy is az fogalmazódott meg, hogy nagy leterheltség alatt vannak a magyar diákok. Ha azonban az OECD adatait óraszámokban nézzük – engem is meglepett, amikor először olvastam –, akkor kiderül, hogy akár egy év, akár 8 osztály alatt jelentősen kisebb az óraszámuk, mint európai társaiké, ugyanakkor mégis egyértelmű mindenki szerint, hogy jobban kimeríti őket az iskola. Az elmúlt 5 évben összesen 3 órával – két testneveléssel és egy erkölcstannal – lett több egy héten, azaz biztosan nem ez az, ami őket ennyire kifárasztja. Viszont tartalmi kérdés – amit vizsgálni kell –, hogy miért van ez a fáradtság? Hogy sokat tanítunk-e? Mert a többi OECD országnál több órában biztosan nem. Valami mégsem stimmel, azaz a tanítás mikéntjével lehet a probléma. Ez tipikusan hosszú távon megvizsgálandó kérdés, ami nem két hét, vagy három hónap alatt, hanem 2017-re kell, hogy megoldódjon. De azért fontos megjegyezni, hogy ezek a fiatalok, amikor kilépnek a munkaerő piacra, akkor az Európai Unióban lesznek versenyben. Felelősnek kell lennünk azért, hogy ne legyenek túlterhelve, de azért is, hogy ne legyenek alulképzettek sem, mert egy német, francia, brit gyerekkel versenyeznek majd, hogy ne bérmunkások, hanem saját jogú szereplők legyenek. Független egzisztenciát alakíthassanak ki, aminek az alapját az iskolában lehet elsajátítani.

Mindennek fényében mi a véleménye a február 29-ével kapcsolatos facebook-szervezkedésekről?

Az iskola a tanulás színtere és nyilván mindenkinek a felelőssége, hogy mennyire veszi ezt komolyan. Akár egy napról, akár két óráról, akár hosszabb távról van szó. Van rengeteg olyan dolog, ami lehet a véleménynyilvánítás eszköze – demonstráció, nyilatkozat megfogalmazása, petíció – és olyan is, ami túlmutat ezen és rossz irányba mutat. Legyen petíció, demonstráció, platform, bármi – válasszák meg a képviselőiket és azok a Köznevelési Kerekasztalnál tárgyaljanak, ismertessék javaslataikat, mert ott lehet érdemi változásokat elérni. De a gyerekek nem lehetnek felhasznált eszköze politikai ízű tiltakozásnak. A gyerekeket nem szabadna felhasználni. Kicsit fura, hogy azok beszélnek arról, hogy a Köznevelési Kerekasztal nem elég széles körű, akik maguk is meghívást kapnak, és nem jönnek el, hogy szélesítsék azt. Saját felróható magatartására senki sem alapíthat jogot, ahogy a régi római regula mondja – ez erre a helyzetre is igaz. Ha valaki azt akarja, hogy széles körű legyen, akkor saját szervezete, szakszervezet által legyen ott és képviseltesse magát.

A miniszterelnök egy hete eléggé nyilvánvalóvá tette, hogy ennél nagyobb béremelésre nem nagyon számíthatnak a pedagógusok, mert nem bírja el a gazdaság. Nem fél-e attól, hogy mindennek fényében a tárgyalások kellős közepén partnereik felállnak az asztaltól?

A szakszervezeti oldal ezen már túl is van, hiszen sok-sok cikk-cakk után, mind a PSZ, mind a PDSZ azt mondta végül, hogy nem vesz részt a közös munkában. A PDSZ kezdetben részt vett, ők két nappal később jöttek rá, hogy hibát követtek el akkor, amikor részei lettek a párbeszédnek… Érdekes volt olvasni, korábbi időket idézett, amikor „önkritikát gyakoroltak”… Ami a béremelést illeti. Van bizonyos kerete ennek is. Ha megnézzük, hogy 2012-ről 2013-ra 32 milliárddal költöttünk többet pedagógus bérre, 2013-ról 2014-re 120 milliárd többlet volt, egy évvel később 38, idén 34 milliárddal volt több, mint az előző évben. Ez azt jelenti, hogy több mint 230 milliárd forintot költöttünk pedagógus béremelésre az elmúlt 4 évben és még nincs vége. Ez olyan emelés, ami semmilyen más ágazatban nem volt. Ez az emelés a pedagógus pályára jelentkezők számát másfélszeresére emelte. Mindemellett a családok terheit próbáljuk az ingyenes tankönyvvel is enyhíteni, ami szeptembertől már az első 4 osztálynak fog járni. Azért tettük-tesszük ezt, mert láttuk, hogy a jövő záloga az iskolában van, a magyar családok a legfontosabb értéküket, a gyerekeiket a pedagógusokra bízzák, ezért a béremelést, az életpálya bevezetését itt kell elkezdeni. Ezt megtettük, ennyire tellett jelenleg a gazdaság teljesítőképességéből. Eddig 40 százalék, idén még 3 és fél százalék és szeptember elsejétől, valamint jövő szeptembertől is folytatódik.

A másik kritikus pont a tankönyv-kérdés. Eddig szabad tankönyvválasztás volt, most meg…

Ne feledjük a tankönyv sokaknak színtiszta üzlet. Ez a kormány úgy döntött, hogy nem hagyja a gyerekeken és a tankönyveken nyerészkedjenek bizonyos üzleti körök, és az új tankönyvellátásban felmenő rendszerben mindenki számára ingyenessé, a családtámogatás részévé válnak. Ha az elmúlt évben nem ez a rendszer lett volna, akkor 15 milliárd forint landolt volna bizonyos cégek zsebében, amit most megspóroltunk a magyar családoknak és a magyar költségvetésnek. Ez jelentős különbözet, ami most nem a cégeknél, hanem a magyar családoknál van. Az interneten számtalan fotó kering az új tankönyvek állítólagos hibáiról. Ezek szinte mindegyikéről kiderült, hogy korábbi privát fejlesztők könyvei. Tartalmilag a lehető legszéleskörűbb a tankönyvfejlesztők stábja. Túl azon, hogy a korábbi engedélyezési, minőségi eljáráson megy át a mostani állami tankönyv is, emellett bevontunk több száz pedagógust, hogy ők legyenek azok, akik a gyakorlatból visszajelzést küldenek arról, hogy az adott könyvben mi az, ami jó, mi az, ami javítandó, mi az, ami tovább erősítendő. Ilyen még nem volt, hogy a gyakorló tanárok a tankönyvek kvázi szerzőivé váltak és ezért honoráriumot kapnak havonta. Ezért bízunk abban, hogy a leghasználhatóbb tankönyvek születnek meg, hiszen most már azok írják, akik a mindennapi gyakorlatban használják és azoknak a visszajelzései vannak benne, akiknek tanítják.

Címkék: közélet, kultúra
http://interju.blogstar.hu/./pages/interju/contents/blog/25313/pics/lead_800x600.jpg
közélet,kultúra
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Ezeket a cikkeket olvastad már?