Magyar hangja: Korolovszky Gábor

Nincs olyan ember Magyarországon, aki nem kispályázott. Legalább az iskolában játszotta mindenki. Ezért aztán láthatjuk, hogy micsoda különbség van a kispályás futball és a futsal között. Ráadásul utóbbi egyre nagyobb figyelmet kap, hiszen a válogatott kijutott az Eb-re és harcban áll a világbajnoki szereplésért is. Ehhez kellett egy spanyol szövetségi kapitány Sito Rivera, aki a sportág egyik legfelkészültebb szakembere. Mellette pedig folyamatosan ott áll Korolovszky Gábor, egykor NB I-es labdarúgó, aki ma már nem csak tolmács. 

­– Tulajdonképpen mi is a szerepe a válogatottnál?

– Tolmácsként kezdtem, de ma már pályaedző vagyok, ugyanakkor megmaradtam a kapitány magyar hangjának is – mondta a korábbi nagypályás futballista, aki szerepelt többek közt az MTK-ban, az Újpestben, a Real Madrid B-ben és hatszor a magyar válogatottban is.

– A kapitány találta ki, hogy legyen ön a segítője?

– Nem, mert ő akár egyedül is el tudna látni minden feladatot. A szövetségben döntöttek úgy, hogy legyen másodedző is, aztán szép lassan Sito Rivera is rájött, hogy nem vagyok annyira hülye ehhez a sportághoz és nem is mondok minden alkalommal butaságot.

– Nem lehet könnyű egy temperamentumos embert élethűen tolmácsolni. Láthattuk a tévében, hogy még a hangsúlyokat is igyekszik átvenni tőle.

– Van hanglejtésem az biztos... Ugyanakkor a kapitány kéri is, hogy ugyanúgy fordítsam a mondatait, ahogy elhagyja a száját. Ha kiabál, akkor én is, ha halk akkor én is suttogok. Át kell adnom mögöttes tartalmat is.

– Hogy fogadtak a futsalosok egy olyan embert, aki nagypályán futballozott?

– Azért van mögöttem kispályás múlt is, de tény, hogy nehezen fogadtak el. Volt, aki azt mondta, hogy inkább maradjak csendben, nem számít a véleményem. Akadt persze olyan is, aki egyből elfogadott. Nem akarom túlokoskodni a dolgokat soha. Inkább a sportemberi oldaláról akarom megközelíteni a helyzeteket.

– Milyen a futsal megítélése Magyarországon?

– Az Európa-bajnokságra jutás után egyre többen ismerik a sportágat és látják, hogy ez már nem a hobbisták műfaja. Ez nem egy terembe vitt nagypályás futball. Egyre komolyabban veszik az embere és már anyagilag is alakul a helyzet.

– Meg lehet élni belőle?

– Azt azért nem mondanám. Nyilván a Győr és a Berettyóújfalu olyan anyagi lehetőségeket tud biztosítani, amelyek kecsegtetőek a futsalosok számára, de a többi klubnál még dolgoznak a játékosok máshol is.

– A labdarúgó válogatott, vagy a futsal csapat Európa-bajnokságra jutása a nagyobb siker?

– Nem könnyű összehasonlítani a kettőt, már csak azért sem, mert a futsal válogatott nem olyan régen szerepelt kontinensviadalon. Ugyanakkor abban a tekintetben hasonló a helyzet, hogy mindkét csapat jobb ellenfelet legyőzve jutott ki a tornára. Nekünk a világranglistán első húszban lévő Románia ellen jött össze a siker, ráadásul drámai csatában, hiszen Dróth Zoltán az utolsó másodpercben szerezte a továbbjutást érő gólt.

 

– Elnézve az Európa-bajnokságot feltűnő volt, hogy például a kazah csapatban csupa portugál hangzású névvel találkozhattunk. Nálunk nincs tervben brazil, vagy spanyol játékosok honosítása?

– Győrben azért van már külföldi játékos. A válogatott az más. Ezt a csapatot szeretik az emberek. Debrecenben sokan ünnepeltek velünk, amikor legyőztük Romániát, de az Eb-re is több százan kiutaztak. Nem hiszem, hogy ugyanilyen népszerű maradna a válogatott, ha tele lenne külföldivel. Nekem nem is szimpatikus, ha egy válogatottban csak olyan labdarúgók szerepelnek, akiket honosítottak. Egervári Sándor egykor szövetségi kapitányt idézve: nem lenne szerethető a gárda. Talán nem is lett volna olyan a román meccs, vagy az Eb hangulata, ha honosított játékosokkal állunk fel.

– Ki lesz a következő futsal szövetségi kapitánya?

– Megadom a számát és a nevét, ha kéri...

– Vele beszélek?

– Dehogyis! Először is, Rivera mesternek december 31-ig van szerződése, másrészt szó sincs arról, hogy én a helyére pályáznék.

– Hamarosan jön a világbajnoki selejtező az olaszok ellen. Nem lesz könnyű.

– Nem. Az előző Európa-bajnokot kaptuk. Ha százalékban kellene kifejeznem, akkor azt mondanám, hogy húsz százalék esélyünk van a továbbjutásra. Jobb napon talán harminc. Ebbe kell bele kapaszkodnunk. Meg abba, hogy egységesek vagyunk és senkitől sem félünk.

– Mindig nagyszájú volt, igazi vezéregyéniség. Hogy viseli, hogy most másodhegedűs?

– Azért mindenhol volt főnököm, mondjuk meg is esett, hogy összerúgtuk a port. A kapitány értelmes, intelligens ember, aki még elnézést is tud kérni, ha rám kiabál. A romániai mérkőzés előtt például nagyon letolt – ráadásul szerintem jogtalanul –, de aztán megbeszéltük ezt is. Sokat tanulok tőle. Kollégának még nem tart, de már meghallgatja a véleményem.

– Nem hiányzik a nagypálya?

– Jó sport a futsal, kicsit talán hektikus, de élvezem. Ennek ellenére természetesen hiányzik a nagypálya. Három évtizedet töltöttem el a futballban és nem is adtam fel annak az esélyét, hogy egyszer majd visszatérek oda. A B-licencem már megvan, ezt Angliában szereztem, s amint úgy adja az élet képzem magam tovább.

– Egy korábbi beszélgetésünk alkalmával szóba került, hogy Cipruson, ahol éveken át volt légiós még mindig sokan ismerik és ezeket a kapcsolatokat egyszer majd hasznosíthatja. Hogy áll ezzel?

– Amikor legutóbb voltam, akkor le is toltak, hogy miért nincs még meg a magasabb edzői képesítésem. Kedvesek, jól esett, de először itthon kell bizonyítanom.

 

 

Címkék: sport
http://interju.blogstar.hu/./pages/interju/contents/blog/25384/pics/lead_800x600.jpg
sport
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Ezeket a cikkeket olvastad már?