Posta Sándor, a magyar edző Zambiában

Posta Sándor labdarúgó-edző, a zambiai második vonalban dolgozik, a Livingstone Pirates csapatát készíti fel. Az a hír járta róla, hogy ő fizeti a játékosait, ami részben igaz is. Azt sosem mondta magáról, hogy bajnokcsapatot csinált Debrecenben, de most mindenképpen aranyérmes lenne.

– Hogyan került Afrikába?

– Még 2006 végén 2007 év elején egy véletlen folytán kapcsolatba kerültem egy zimbabwei játékos ügynökkel, és az ő közreműködésével kerültem ki Zimbabwébe a hararei Motor Action csapatához, ami akkor a legmagasabb osztályban játszott. Egy szombati napon érkeztem, a következő vasárnap pedig már bajnoki meccs volt. A csapatnak a felkészülési időszakban nem volt edzője, az egyik játékos tartott néhány tréninget. Az első két meccset elveszítettük, a harmadikat már 4–1-re megnyertük. A helyi törvények miatt addig, amíg megérkezik a munkavállalási engedély, el kellett hagynom az országot, négy hétre Zambiába költöztem, a klub tulajdonosának a rokonaihoz. Távollétemben négy vereség volt az eredmény. Amikor visszamentem, akkor szembesültem azzal, hogy játékosok fizetése és az én előre kialkudott bérem hetven százalékkal csökkent. Ezek után békésen megegyeztünk az elválásban. Egyik zambiai játékosom, aki azóta sportriporter lett, segített a mostani zambiai munkavállalásomban. Rajta kívül egyébként sok korábbi játékossal tartom a kapcsolatot.

– Milyen osztályban dolgozik pontosan?

– Division egyben, ami a második vonal. Most épül a csapat stadionja, annak elkészültéig kicsit mostoha körülmények között tudunk készülni.

Posta Sándor és segítői, valamint a csapata egy része

– Miért éri meg Afrikában dolgozni egy magyar edző számára?

– Nem az anyagiak motiválnak, hiszen nem érné meg itt dolgozni, ha csak mondjuk az edzői fizetésre gondolunk. A helyi önkormányzat a klub legfőbb támogatója, mondhatjuk a tulajdonosa. Velük sikerült egy olyan üzleti megállapodást összehoznunk, amely minden érdekelt fél számára kecsegtető lehetőség.

– Mi motiválja?

– Elsősorban az elérhető sport siker. Egyértelmű cél a bajnokság megnyerése, a legmagasabb osztályba kerülés. A megállapodásunk szerint kialakítunk egy olyan modellt, ahol a klub fenn tudja tartani önmagát, valamint nyereséget termel.

– Igaz az, hogy ön fizeti a játékosait?

– Ez a hír egy részigazság miatt terjedt el. Az önkormányzattal létrejött megállapodás szerint a szezon első felében – április 3-án lesz az első bajnoki mérkőzés – mindenféle térítés nélkül dolgozom. Ez idő alatt elindítunk egy olyan együttműködést, amely hosszútávon nyereségessé teszi a klub működését. Ebből profitál az önkormányzat, az egyesület és természetesen én is. A haszon rám eső részéből lesz lehetőség a szezon második felében premizálni a játékosokat. A város egyik vezetője nyilatkozott az egyik országos lapnak, ahol valóban megjelent olyan formában a hír, hogy zsebből fizetem a játékosokat, de ez így ebben a formában nem fedi a valóságot.

– Hogy, hol él?

– A Richland Lodge-ben lakom, ami jó elhelyezkedésű, öt perc séta a pályától, és öt perc séta a másik irányba a bevásárló központtól. Az itteni élet nem különbözik az otthonitól, bármit meg lehet vásárolni. Az emberek nagyon kedvesek, barátságosak, a fociban kollégák pedig tényleg a fociért dolgoznak. Általában 34 fokos a napi hőmérséklet, de esős évszak lévén párásabb a levegő mint otthon, és hamarabb éget a nap. Ez a csapat tavaly majdnem kiesett, a szurkolói akkor is végig támogatták őket, ezt a szeretetet és támogatást most is lehet érezni, egy edzőmérkőzésre kijönnek annyian, mint némelyik magyar NB I-es csapat bajnoki meccsére.

– Tervezi, hogy a későbbiek során Magyarországon is dolgozik majd?

– Ez nehéz kérdés, hiszen ki ne szeretne a saját hazájában edzősködni, sikereket elérni, de a jelenlegi feltételeket figyelembe véve, erre sajnos kicsi az esély.

– Állítólag elterjedt önről Afrikában, hogy a 2003-as debreceni bajnokcsapat edzője volt, pedig akkor nem is volt bajnoki a Loki. Ez, hogy történhetett?

– Amikor 2007-ben Zimbabwébe mentem dolgozni, megérkezésem után megjelent egy cikk rólam, egy olyan újságíró tollából, akivel sosem találkoztam, sosem beszéltem, ő írta ezt rólam. Az önéletrajzomban szerepelt, hogy a kétszeres bajnok DVSC U14 csapatának voltam az edzője – abból a gárdából Bódi Ádám és Ludánszki Bence ma az első csapatban játszik –, valószínűleg ez zavarhatta meg az újságírót. A cikk megjelenése után jeleztem a tévedést, ez követően keresett meg egy másik hírlapíró, akinek elmondtam, hogy soha nem voltam a DVSC első csapatának vezetőedzője, és ilyet sosem állítottam. Miután ez megjelent, a magyar újságírók teljesen mást kerekítettek ki belőle. Hiszen a szenzáció, valakinek a lejáratása fontosabb mint a valóság.

– Mit várnak öntől a klubja vezetői?

– Egyértelmű a cél, a bajnokság megnyerését, valamint az önkormányzattal közösen egy olyan klubmodell kidolgozása, létrehozása, amely önfenntartóvá teszi az egyesületet. A felkészülés során hét edzőmérkőzést játszottunk, öt győzelem, két döntetlen a mérlegünk. Összesen két gólt kaptunk, de az utolsó öt mérkőzésen érintetlen maradt a hálónk. Úgy gondolom, jó irányban haladunk a kitűzött cél elérése felé.

Címkék: sport
http://interju.blogstar.hu/./pages/interju/contents/blog/25858/pics/lead_800x600.jpg
sport
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Ezeket a cikkeket olvastad már?